54Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. (Mát 26,57.58) 55És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 63És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. (Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6) 64És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? (Márk 14,65) 65És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt. 66És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe, (Mát 27,1.2) 67Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: (Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24) 68De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. (Mát 4,18) 69Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. (Mát 26,64.65) 70Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! (Mát 16,18.19) 71Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából. (Luk,22 67.)